Az erjedt gyümölcsökből többféle módszerrel állítható elő szeszes ital. Nálunk a kisüsti pálinka készítése az elterjedt, ennek pedig megvannak a régi időkre visszanyúló gyökerei. Már az 1300-as években leírták a pontos menetét, de a szakértők szerin, a gyakorlatban már jóval azelőtt is létezett hazánkban a pálinkafőzés.
A kisüsti pálinka nevét onnan kapta, hogy a lepárlás viszonylag kis rézüstökben történik. Ezek az üstök, az esetek többségében csak néhány tíz, legfeljebb száz literesek.De az ipari gyártás során sem haladják meg az 1000 literes nagyságot.
A cefre betáplálása ebben az esetben szakaszosan történik, ellentétben más alkoholos ital előállítása során, ahol az alapanyagot folyamatosan adagolják a lepárló oszlopokba. Szintén a kisüsti pálinka főzésére jellemző, hogy legalább kétszeres lepárlással nyerik a végső terméket.
Az első lepárlás után, az alszeszként ismert anyag visszakerül az üstökbe, így szabadulnak meg a kellemetlen ízeket adó kozmaolajoktól és az egyéb vegyületektől. A második lepárlás után a kisüsti pálinka hordókba kerül, mielőtt palackoznák.